A lávalámpa a hő hatására eltérő mértékben táguló anyagok sűrűségváltozását kihasználó illusztrációs, illetve dekorációs eszköz, amelyben az olvadt viaszbuborékok véletlenszerű leszakadása és áramlása a lávafolyam optikai illúzióját kelti. A lávalámpa sokféle színváltozatban, méretben és alakban készül. A névben szereplő „lámpa” szó ellenére világításra nem használatos.

A lávalámpa működési elve a viasz és a hordozó folyadék eltérő expanzióját használja ki a különböző hőmérsékleteken. A megfelelő működéshez és az ideális sűrűség eléréséhez a viaszt szén-tetrakloriddal keverik. Melegítés hatására, egy bizonyos hőfok (~ 60 °C) elérésekor ezen elegynek enyhén kisebb lesz a sűrűsége a vízénél, azonban alacsonyabb hőmérsékleten nagyobb, szobahőmérsékleten pedig szilárd halmazállapotú. Mivel a viasz a vízben oldhatatlan, ezért egyben marad.

A helyes működéshez az üveghengerben olyan hőmérsékleti viszonyokat kell teremteni, hogy az alsó részén valamivel meghaladja, a felső részén pedig éppen, hogy alul maradjon e hőmérsékleti munkapontnak. Ez úgy érhető el, hogy az üveghengerrel alulról folyamatosan hőt közölnek, így hőáramlás útján a benne lévő megolvadt viaszból buborékok szakadnak le, és az üveghenger felső része felé kezdenek áramolni. Az üvegkúp csúcsához érkezve a hőközlő forrástól távolabb kerülnek, így sűrűségük az enyhe hőmérséklet-különbség hatására ismét nagyobb lesz, mint a hordozó közegé, aminek következtében a buborékok ismét leszállnak az üvegkúp aljára, ahol a hőközlés hatására a folyamat megismétlődik.

A lávalámpa működését a környezeti hőmérséklet befolyásolja: nyáron általában több és kisebb viaszbuborék keletkezik, télen pedig kevesebb és nagyobb. A viaszbuborékok keletkezése és áramlása teljesen véletlenszerű, matematikai függvényekkel nem írható le.

Az eredeti lávalámpát az angol Edward Craven Walker találta fel az 1960-as években. Találmányát „csillaglámpának” (Astrolight)nevezte el és egy 1965-ös hamburgi vásáron mutatta be, ahol Adolph Wertheimer vállalkozó lejegyezte, majd megvásárolta a termék jogát, és vállalkozásával Lava Lite néven kezdte el gyártani. Az 1990-es években Walker eladta a jogot Cressida Grangernek, akinek cége, a Mathmos továbbra is gyárt lávalámpákat és hasonló termékeket. Ma már többféle néven, több változatban forgalmazzák különböző cégek a lávalámpát, mint dekorációs lakberendezési terméket.

Forrás: https://octo.blog.hu/2011/11/20/hogyan_mukodik_a_lava_lampa